Kedves Piroska!
Régóta nem írtál. Megbántottalak?
2009. május 12., kedd
2009. május 5., kedd
800 éves a Ferences rend
Lengyel Donát OFM: A ferences lelkiség
A nagyszõlõsi ferences rendházszerzeteseiEgy család vagy egy közösség életében az évfordulók alkalmat adnak arra, hogy számot vessünk egy idõszakkal és elõre is tekintsünk: hogyan tovább? Rendünk életében ebben az évben 3 kerek évforduló van, amely erre a gondolkodásra indíthat bennünket.
Idén 800 éves a ferences rendi közösség, 30 éve, 1979-ben II. János Pál pápa Rendünk alapítóját, Assisi szent Ferenc Atyánkat az ökológia mûvelõinek és a környezetvédelem védõszentjévé nyilvánította. A 3. évforduló pedig ide kötõdik: 20 éve mûködnek újra ferences testvérek Kárpátalján, errõl az év folyamán több programban meg fogunk emlékezni.Amikor a ferences lelkiséget, mint közösségünk mozgatóját és éltetõjét szeretnénk meghatározni, vissza kell nyúlnunk a forrásokhoz: milyen volt az alapító, Assisi Szent Ferenc istenkapcsolata, hogyan viszonyult õ az emberekhez és a világhoz.Szent Ferenc életének központi élménye az Úrral való találkozás, a Vele való kapcsolat. Istent, mint Fönségest és Dicsõségest imádja, ugyanakkor vallja róla, hogy Õ szelíd és irgalmas, aki megrendítõ módon, egészen közel jön az emberhez. Megtérése után rádöbben, hogy életének értelme: élni az Evangéliumot, imádkozni és együttmûködni az Isten kegyelmével. Tisztelettel van az üdvtörténet nagy eseményei, különösen a megtestesülés és a kereszthalál iránt, melyek számára egyértelmûen bizonyítják Isten alázatát és emberhez való odafordulását.Az ember Isten teremtménye, az õ hasonlatosságára lett megalkotva. Ez határozza meg Ferenc embertársaihoz való viszonyát, ezért szól hozzájuk így: "Jó napot, jó emberek!".Felismeri, hogy egy Atyánk van, ezért lehetünk mi testvérek, egyben testvérei Krisztusnak. Bár az embernek igen nagy méltóság adatott, Szent Ferenc megdöbben, hogy bûne folytán Isten teremtménye milyen mélyre süllyedt. De nem áll meg itt, hanem bízva az Atya irgalmasságában a bûnbánattartás fontosságát hangsúlyozza, sõt testvéreivel alkotott közösségét kezdetben Assisibeli Bûnbánó Testvéreknek nevezi.Szent Ferenc világhoz való viszonyában is alapvetõ istenélménye mutatkozik meg. Mivel Isten alkotásai: a teremtett világ dolgai, különösen a természet csodái, tiszteletet érdemelnek. Mindezek nem önmaguktól, hanem teremtettségük folytán értékesek. Ferenc mondása: "Deus meus et omnia!", azaz "Istenem és minden dolog!", ennek fényében érthetõ.Legismertebb mûve a "Naptestvér éneke", vagy "Naphimnusz", nem csupán romantikus gyönyörködés a természet szépségeiben, hanem a Teremtõ Isten mindenhatóságának, fölségének és végtelen jóságának átélése és dicsérete. Aktualitása abban van számunkra, hogy a természet - a teremtett világ - megóvása nem más, mint a közjó, vagyis az emberi méltóság védelme és elõmozdítása. Közösségünk számára Szent Ferenc nem írt elõ különleges tevékenységet, vagy speciális életvitelt.Az evangélium szerinti életre buzdít, s minden foglalatosság elé az "imádság és áhítat szellemének" fenntartását helyezi.A ferences lelkiség második fontos alappillére a fraternitás, vagy testvéri élet. A Szent így fogalmaz Végrendeletében: "testvéreket adott mellém az Úr". A testvériség alapja, hogy egy Atyánk van a mennyben, és mi mindnyájan az Õ gyermekei vagyunk.A Szent mint a másik embert tisztelõ, békességszerzõ, szelíd embereket küldi világba követõit.A minoritás, vagy "kicsiny-lét" a ferences lelkiség következõ fontos eleme. Szent Ferencet megrendíti Isten alázata, az, ahogy Fiában, hatalmáról lemondva az emberekhez fordul. Az alázat alázatot szül: Ferenc megérti, hogyha Isten ezen az úton közeledik az emberhez, ha az alázatosság az a horizont, amiben megjelenik, akkor nekünk ott, a kicsiben, kell keresni és ezen az úton járva találjuk meg õt. Ezért kéri testvéreit, hogy mindenkinél kisebbek és mindenkinek alárendeltjei legyenek, ezért nevezi közösségét Kisebb Testvéreknek. A minoritáshoz hozzátartozik a megalázottakkal, a nyomorgókkal, a peremre szorultakkal vállalt sorsközösség, az igazi szolidaritás.Az imádságban és elmélkedésben megélt istenkapcsolat nem maradhat az ember sajátja. A ferences lelkületû testvérek számára kezdettõl fogva nagyon fontos az evangélium hirdetése. Szent Ferenc így kezdi hívõkhöz intézett levelét: "Mivel szolgája vagyok mindenkinek, kötelességemnek érzem mindenkinek szolgálatára állni és az én Uramnak illatos igéit hirdetni." (2LHiv 2) A ferences igehirdetésnek és evangelizációnak a bensõbõl kell fakadnia, az Úr felé kell fordítania a megszólítottak figyelmét. Egyrészrõl szólítson fel a bûnbánatra, másrészt vidítsa fel a szíveket Isten dicséretében. Ne hosszú beszédekbõl álljon, hanem békét és üdvösséget közvetítve, egyszerûségben érje el minden kor emberét."A történelem során a testvérek mindig elég rugalmasak voltak ahhoz, hogy az emberek segítségére siessenek váltakozó ínségeikben. Így jutottak el az igazságosságért folytatott küzdelemhez, és oda, hogy gondoskodjanak a hátrányos helyzetûekrõl és az elnyomottakról, valamint mindazokról, akikért egyedül õk vállalhattak felelõsséget."Végül még egy fontos "ferences erényt" kell megemlítenünk: a derût, mely a lelkiségben élõket minden korban és minden helyzetben jellemezte.Meg nem erõsített regulájában így beszél errõl a Szent Atya: "És óvakodjanak attól, hogy kifelé szomorúak és komor tekintetû képmutatók legyenek, hanem mutassák meg, hogy az Úrban örvendeznek, vidámak és illõen kedvesek." (1Reg 7,16) Nem kényszeredett mosolygást kíván meg követõitõl Szent Ferenc, hanem az Istenbõl forrásozó, az Õ kegyelmébõl táplálkozó szent örömet: békés és higgadt derût, melyet mindazok elnyerhetnek, akik Istenre hagyatkoztak, s mely, mint ilyen, minden bajban megmarad.
www.ujhajtas.net.ua
A nagyszõlõsi ferences rendházszerzeteseiEgy család vagy egy közösség életében az évfordulók alkalmat adnak arra, hogy számot vessünk egy idõszakkal és elõre is tekintsünk: hogyan tovább? Rendünk életében ebben az évben 3 kerek évforduló van, amely erre a gondolkodásra indíthat bennünket.
Idén 800 éves a ferences rendi közösség, 30 éve, 1979-ben II. János Pál pápa Rendünk alapítóját, Assisi szent Ferenc Atyánkat az ökológia mûvelõinek és a környezetvédelem védõszentjévé nyilvánította. A 3. évforduló pedig ide kötõdik: 20 éve mûködnek újra ferences testvérek Kárpátalján, errõl az év folyamán több programban meg fogunk emlékezni.Amikor a ferences lelkiséget, mint közösségünk mozgatóját és éltetõjét szeretnénk meghatározni, vissza kell nyúlnunk a forrásokhoz: milyen volt az alapító, Assisi Szent Ferenc istenkapcsolata, hogyan viszonyult õ az emberekhez és a világhoz.Szent Ferenc életének központi élménye az Úrral való találkozás, a Vele való kapcsolat. Istent, mint Fönségest és Dicsõségest imádja, ugyanakkor vallja róla, hogy Õ szelíd és irgalmas, aki megrendítõ módon, egészen közel jön az emberhez. Megtérése után rádöbben, hogy életének értelme: élni az Evangéliumot, imádkozni és együttmûködni az Isten kegyelmével. Tisztelettel van az üdvtörténet nagy eseményei, különösen a megtestesülés és a kereszthalál iránt, melyek számára egyértelmûen bizonyítják Isten alázatát és emberhez való odafordulását.Az ember Isten teremtménye, az õ hasonlatosságára lett megalkotva. Ez határozza meg Ferenc embertársaihoz való viszonyát, ezért szól hozzájuk így: "Jó napot, jó emberek!".Felismeri, hogy egy Atyánk van, ezért lehetünk mi testvérek, egyben testvérei Krisztusnak. Bár az embernek igen nagy méltóság adatott, Szent Ferenc megdöbben, hogy bûne folytán Isten teremtménye milyen mélyre süllyedt. De nem áll meg itt, hanem bízva az Atya irgalmasságában a bûnbánattartás fontosságát hangsúlyozza, sõt testvéreivel alkotott közösségét kezdetben Assisibeli Bûnbánó Testvéreknek nevezi.Szent Ferenc világhoz való viszonyában is alapvetõ istenélménye mutatkozik meg. Mivel Isten alkotásai: a teremtett világ dolgai, különösen a természet csodái, tiszteletet érdemelnek. Mindezek nem önmaguktól, hanem teremtettségük folytán értékesek. Ferenc mondása: "Deus meus et omnia!", azaz "Istenem és minden dolog!", ennek fényében érthetõ.Legismertebb mûve a "Naptestvér éneke", vagy "Naphimnusz", nem csupán romantikus gyönyörködés a természet szépségeiben, hanem a Teremtõ Isten mindenhatóságának, fölségének és végtelen jóságának átélése és dicsérete. Aktualitása abban van számunkra, hogy a természet - a teremtett világ - megóvása nem más, mint a közjó, vagyis az emberi méltóság védelme és elõmozdítása. Közösségünk számára Szent Ferenc nem írt elõ különleges tevékenységet, vagy speciális életvitelt.Az evangélium szerinti életre buzdít, s minden foglalatosság elé az "imádság és áhítat szellemének" fenntartását helyezi.A ferences lelkiség második fontos alappillére a fraternitás, vagy testvéri élet. A Szent így fogalmaz Végrendeletében: "testvéreket adott mellém az Úr". A testvériség alapja, hogy egy Atyánk van a mennyben, és mi mindnyájan az Õ gyermekei vagyunk.A Szent mint a másik embert tisztelõ, békességszerzõ, szelíd embereket küldi világba követõit.A minoritás, vagy "kicsiny-lét" a ferences lelkiség következõ fontos eleme. Szent Ferencet megrendíti Isten alázata, az, ahogy Fiában, hatalmáról lemondva az emberekhez fordul. Az alázat alázatot szül: Ferenc megérti, hogyha Isten ezen az úton közeledik az emberhez, ha az alázatosság az a horizont, amiben megjelenik, akkor nekünk ott, a kicsiben, kell keresni és ezen az úton járva találjuk meg õt. Ezért kéri testvéreit, hogy mindenkinél kisebbek és mindenkinek alárendeltjei legyenek, ezért nevezi közösségét Kisebb Testvéreknek. A minoritáshoz hozzátartozik a megalázottakkal, a nyomorgókkal, a peremre szorultakkal vállalt sorsközösség, az igazi szolidaritás.Az imádságban és elmélkedésben megélt istenkapcsolat nem maradhat az ember sajátja. A ferences lelkületû testvérek számára kezdettõl fogva nagyon fontos az evangélium hirdetése. Szent Ferenc így kezdi hívõkhöz intézett levelét: "Mivel szolgája vagyok mindenkinek, kötelességemnek érzem mindenkinek szolgálatára állni és az én Uramnak illatos igéit hirdetni." (2LHiv 2) A ferences igehirdetésnek és evangelizációnak a bensõbõl kell fakadnia, az Úr felé kell fordítania a megszólítottak figyelmét. Egyrészrõl szólítson fel a bûnbánatra, másrészt vidítsa fel a szíveket Isten dicséretében. Ne hosszú beszédekbõl álljon, hanem békét és üdvösséget közvetítve, egyszerûségben érje el minden kor emberét."A történelem során a testvérek mindig elég rugalmasak voltak ahhoz, hogy az emberek segítségére siessenek váltakozó ínségeikben. Így jutottak el az igazságosságért folytatott küzdelemhez, és oda, hogy gondoskodjanak a hátrányos helyzetûekrõl és az elnyomottakról, valamint mindazokról, akikért egyedül õk vállalhattak felelõsséget."Végül még egy fontos "ferences erényt" kell megemlítenünk: a derût, mely a lelkiségben élõket minden korban és minden helyzetben jellemezte.Meg nem erõsített regulájában így beszél errõl a Szent Atya: "És óvakodjanak attól, hogy kifelé szomorúak és komor tekintetû képmutatók legyenek, hanem mutassák meg, hogy az Úrban örvendeznek, vidámak és illõen kedvesek." (1Reg 7,16) Nem kényszeredett mosolygást kíván meg követõitõl Szent Ferenc, hanem az Istenbõl forrásozó, az Õ kegyelmébõl táplálkozó szent örömet: békés és higgadt derût, melyet mindazok elnyerhetnek, akik Istenre hagyatkoztak, s mely, mint ilyen, minden bajban megmarad.
www.ujhajtas.net.ua
2009. május 3., vasárnap
Kedves Piroska!
Többször is elolvastam, nagyon érdekes történetet találtál, tényleg! Azon gondolkodtam, hogy merjem-e elmondani Neked, hogy én nem vagyok egy igazán kutyabarát alkat. Kérlek, hogy ne haragudj ezért, mert nem szeretnélek megbántani téged és mást sem. Nekem valahogy sok konfliktusom volt szegényekkel eddig, főleg itt a belvárosban és a legutóbbi esetem….. hát… két hónapja tart a hatása és még sok időbe telik majd amíg kijövök belőle….
Te soha nem félsz vagy féltél tőlük? :-)
Többször is elolvastam, nagyon érdekes történetet találtál, tényleg! Azon gondolkodtam, hogy merjem-e elmondani Neked, hogy én nem vagyok egy igazán kutyabarát alkat. Kérlek, hogy ne haragudj ezért, mert nem szeretnélek megbántani téged és mást sem. Nekem valahogy sok konfliktusom volt szegényekkel eddig, főleg itt a belvárosban és a legutóbbi esetem….. hát… két hónapja tart a hatása és még sok időbe telik majd amíg kijövök belőle….
Te soha nem félsz vagy féltél tőlük? :-)
Szép hetet!
Nem a képzeletünk játszik velünk.A "véletlenek"olykor sok angyali erőfeszítésbe kerülnek!
2009. május 1., péntek
Ez szép
Egy férfi meg a kutyája sétálnak egy úton.A férfi élvezi a tájat,mikor ráébred,Ő már halott....
Emlékezett arra,amikor haldoklott és akkor hirtelen az is beugrott neki,hogy a mellette sétáló kutyus is évek óta halott volt.Azon kezdett el gondolkozni,vajon hova viszi őket az út,amin sétálgatnak.Egy idő után elértek egy magas falhoz.Drága márványnak tűnt.Hosszú sétány vezetett fel a domb tetejére,ahol egy magas boltív húzódott,ragyogva a napsütésben.Mikor elsétáltak a boltívig,akkor látták a hatalmas és lenyűgöző kaput,az oda vezető út pedig mintha aranyból lett volna.Megindultak a kutyával és ahogy közelebb értek,észre vettek egy asztalt az egyik oldalon,ami mögött egy ember ült.Mikor közelebb értek megszólalt:"Elnézést,megmondaná,hogy hol vagyunk,kérem?" "Ez a Mennyország,uram!"válaszolt az ember. "Remek!Kérhetnénk egy kis vizet?"kérdezte. "Természetesen,uram.Jöjjön csak be és azonnal hozatok egy pohár jeges vizet Önnek."invitálta be az ember és a kapu elkezdett megnyílni. "Bejöhet a barátom is?"kérdezte a kutyusára mutatva. "Sajnálom,uram de állatokat nem engedhetek be.Az utazó gondolkodott egy pillanatig,majd megfordult és visszament az útra a kutyussal együtt,hogy akkor inkább folytatja útját.Újabb hosszú séta és újabb magas domb után elérkeztek egy földútra,ami egy farm kapujához vezetett.Ez a kapu úgy nézett ki,mint amit soha sem zárnak be.Kerítés sem volt.Ahogy közeledtek a kapuhoz,észrevettek egy fának támaszkodó embert,aki épp olvasott. "Elnézést,uram,kérhetnék egy kis vizet?"kérdezte. "Persze,ott egy kút,jöjjenek be" érkezett a válasz. "A barátom is bejöhet?"kérdezte az utazó,a kutyusra mutatva. "Van egy tálka a kút mellett" bólintott az idegen.Beléptek mindketten és megtalálták az öreg kutat meg a tálat.Az utazó megtöltötte vízzel,hosszan ivott,újra töltött és letette a kutya elé.Mikor mindketten eleget ittak,visszasétáltak a férfihoz a fa mellé. "Mi ez a hely?"kérdezte az utazó. "Ez a Mennyország"válaszolt a férfi."Ez furcsa,egy fickó lentebb ugyanezt mondta" "Úgy érti az arany út a márvány kapukkal?Neeem.Az a pokol." "Nem bosszantja,hogy így megtévesztik az embereket?" "Dehogy.Örülünk neki,hogy előre kiszűrik az olyanokat,akik hátrahagynák a legjobb barátjukat."
Emlékezett arra,amikor haldoklott és akkor hirtelen az is beugrott neki,hogy a mellette sétáló kutyus is évek óta halott volt.Azon kezdett el gondolkozni,vajon hova viszi őket az út,amin sétálgatnak.Egy idő után elértek egy magas falhoz.Drága márványnak tűnt.Hosszú sétány vezetett fel a domb tetejére,ahol egy magas boltív húzódott,ragyogva a napsütésben.Mikor elsétáltak a boltívig,akkor látták a hatalmas és lenyűgöző kaput,az oda vezető út pedig mintha aranyból lett volna.Megindultak a kutyával és ahogy közelebb értek,észre vettek egy asztalt az egyik oldalon,ami mögött egy ember ült.Mikor közelebb értek megszólalt:"Elnézést,megmondaná,hogy hol vagyunk,kérem?" "Ez a Mennyország,uram!"válaszolt az ember. "Remek!Kérhetnénk egy kis vizet?"kérdezte. "Természetesen,uram.Jöjjön csak be és azonnal hozatok egy pohár jeges vizet Önnek."invitálta be az ember és a kapu elkezdett megnyílni. "Bejöhet a barátom is?"kérdezte a kutyusára mutatva. "Sajnálom,uram de állatokat nem engedhetek be.Az utazó gondolkodott egy pillanatig,majd megfordult és visszament az útra a kutyussal együtt,hogy akkor inkább folytatja útját.Újabb hosszú séta és újabb magas domb után elérkeztek egy földútra,ami egy farm kapujához vezetett.Ez a kapu úgy nézett ki,mint amit soha sem zárnak be.Kerítés sem volt.Ahogy közeledtek a kapuhoz,észrevettek egy fának támaszkodó embert,aki épp olvasott. "Elnézést,uram,kérhetnék egy kis vizet?"kérdezte. "Persze,ott egy kút,jöjjenek be" érkezett a válasz. "A barátom is bejöhet?"kérdezte az utazó,a kutyusra mutatva. "Van egy tálka a kút mellett" bólintott az idegen.Beléptek mindketten és megtalálták az öreg kutat meg a tálat.Az utazó megtöltötte vízzel,hosszan ivott,újra töltött és letette a kutya elé.Mikor mindketten eleget ittak,visszasétáltak a férfihoz a fa mellé. "Mi ez a hely?"kérdezte az utazó. "Ez a Mennyország"válaszolt a férfi."Ez furcsa,egy fickó lentebb ugyanezt mondta" "Úgy érti az arany út a márvány kapukkal?Neeem.Az a pokol." "Nem bosszantja,hogy így megtévesztik az embereket?" "Dehogy.Örülünk neki,hogy előre kiszűrik az olyanokat,akik hátrahagynák a legjobb barátjukat."
2009. április 29., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)